demeronológia

_____________________________________________________________

2010. április 13., kedd

_____________________________________________________________

régi szép mesék..., mind kedvesek nekem...

demero írta 12:59-kor |

_____________________________________________________________

2009. augusztus 19., szerda

_____________________________________________________________

egy gondolat...

néha nem jó egyedül lenni...
néha...
köhöm...

minden visszájára fordult...
nem tudom mi a bűnöm...
de valami van
biztosan
mert most vezeklek
csak bírjam végig csinálni
nem lehetek gyáva...
pedig tépném láncaimat.
foggal, körömmel...

demero írta 1:29-kor |

_____________________________________________________________

2009. augusztus 13., csütörtök

_____________________________________________________________

..., be régen tévedtem erre...

egek!!!!

olvasgatom magamat, aztán nem hiszek a szememnek...

emlékeim...

demero írta 20:08-kor |

_____________________________________________________________

2008. január 6., vasárnap

_____________________________________________________________

már nagyon régen jártam erre.

ez valahogy a régi életemhez kapcsolódik.

mint ilyen, nem nagyon foglalatoskodok vele.

így jártam.

nem tudom, ez jó nekem, vagy nem.

igazából próbálom végezni a dolgom.

mióta nem vagyok színész, egy kicsit boldogtalanabb vagyok.

de csak egy kicsit.

demero írta 6:16-kor |

_____________________________________________________________

2007. június 4., hétfő

_____________________________________________________________

ismét Budapesten. néhány napot otthon töltöttem, beleértve a hétvégét is. jó volt bezony...otthon is dolgoztunk, most is melózok. egyre fáradtabb vagyok. lassan mindenhol tudok aludni...

demero írta 11:50-kor |

_____________________________________________________________

2007. június 1., péntek

_____________________________________________________________

íme első dalszövegem, próbálkozok. nem a megjelentetés céljából, hanem magam szórakoztatására. közszemlére bocsátom. ez is én vagyok... :

A Nő

Nőből egy is elég a több az sosem veled ég el.

Nincs nő csak az, az egy

Ki még kiskorodba, pelenkádba tett.

El ne hidd, hisz a nő az száz is,

Egyetlennek sok is.

Pontagyúak, pont az agyuk,

El ne hidd, hogy pont te vagy

Pont az, kit életük végéig

Pontra bontanak.

Nőből egy is elég a több az sosem veled ég el.

Éget az ág, az ágy, ölre vágysz, ha vársz.

Vár rád a nász, nem egy, de száz.

Mégis egyre játssz, melyben szárra kel

Pont az a nász és benne százra lelsz.

Nincs száz nő, csak egy az ő

Benne a pont is nagyobbra nő

Tudod az a pont, mely benned

Lukat tömve lő. Rád, már ha ő, a nő.

Mákod van, ha már megvan az ő

Százból jött, százzá alakulva

Egy foglalatban összezárva benned

Várva, játszva idegeid járja.

Pont ő, a nő. És pont.

demero írta 12:20-kor |

_____________________________________________________________

ismét itthon. ez jó. a hétköznapokat szeretett fővárosunkban töltöm, ahol annyi minden történik. vagy mégsem. itthon lenni jó. fővárosben melózni nem jó. na de ne válogasson az ember, ha állástalan színész... tehát melózok. többfelé is. legalább nem unatkozok. hiányoznak a barátok, hiányzik a zene. jé!!!! van új gitárom, becseréltem a régit. most ebbe vagyok szerelmes, természetesen a párom után rögtön. ha éppen pesten vagyok, akkor ő az első. mármint a gitár. mondhatni vele alszok. legalább sokat gyakorlok. csuda dolgokat tanultam ám... nem is hittem volna, hogy ilyan van... pedig van. most meg megyek, mer hát gyün a sógor, aztán kiülőt építünk, vagy mit... hajrá nekünk.
demero írta 12:14-kor |

_____________________________________________________________

2007. május 29., kedd

_____________________________________________________________

Esélyem vagy lehetőségem arra, hogy úgy gondolkozzak, ahogy már nagyon régen tettem, már nagyon régen nem volt. Most a semmiből, vagy talán nagyon is a valamiből, de lett, sőt van, és én túráztatom is kicsit a gondolatokat, ha már így alakult. Ez nem egy állapot, viszont annak kellene lennie. De ha az ember jobbján, balján olyanokat lát, olyanokat olvas, akik nem ösztönzik, akkor nem is lesz előrelépés. Viszont felismerni azt, hogy ez az elmeállapot - amit megfogalmazni, szavakba önteni nem lehet - állandóság is lehet, felszabadító. Sémát követek azért, hogy ne kövessek sémákat, és a dolog mégis... mégis működik. Lélegzik a fejem, s én mély levegőket veszek.

szl

demero írta 19:44-kor |

_____________________________________________________________

Nyílt levél felnőttekhez!

Asszem elrúgtam a harmincat, vagy sem… Mégis, vagy inkább tenned, benned veled kell-e valamit, mit nem tendálni, választani, gyurcsorbánként meszet nyelve fennkölt eszmét fekve kelteni. Aztán nevelni könnycseppeket, durcás magzatok arcán, ráncokat simítva számonkérni, mivégre lettem én a felnőtt-kém. Kéne kémnek lenni gyerekként szemlélve táncolni mindennapjaim álmát. Kinek kedvéért. Ha nem az enyémért.

Még a huszat sem, vagy igen rúgtam el, de kémlelem magam, hogy kétségbeesem, de ezt nem igazán szeretem. Harcolok azzal, amit szeretek, pont azért mert szeretem. A jövőkép épp nem ferviktoros, hanem énes, kénes, ménes. Könnycseppeket jó ha nevelsz, de tudd mért, és tudd hogyan itatni fel. Magadért.

szl

Igazság szerint nem szeretem a magambanézős pillanataim. Mindig szomorúva teszem magam. Hiszem, hogy pillanatnyi döntéseimet legalább annyira vezeti önismeretem mint józanságom, vagy egyébb pöttyöskönv szerinti lónyálak. Kérdem én, minek, kinek, mirefel, aztán meg hova? Na de tova? Aztán én úgyis Robi maradok, meg Deme. Egy kicsit. Eszmém vezet szeretemve országomba. Ahol nem kell félnem barátot vesztve politikát kritikálva esengve lesni messzemenő következményeit eszement eszemnek.

Annál rosszabb, ha félelem vezet, amit sok minden idézhet. Mikor lenézek a fenékre és megijedek, hogy hogy kell itt győzni? A magabiztosság magabiztonság, erre rájöttem, meg arra, hogy sokszor hűlt helye. Naná hogy ez szomorú, ezért workin’ on it. Néha jó a kedv, néha rossz, több a jobb. Nagybetűs dolgokkal nem kell, nem foglalkozok, csak módjával, csak amennyire horzsol(na). Mennyi minden homály még…

szl

Hogyha horzsolna…, mi, az’anyja!!! Be jó lenne. Annyi jusson nekem, hogy választhassam, ha nem, legalább felismerhessem szerény horzsolásaim…

Szeretnéd választani? Én is, hiszen horzsolni úgyis fog, legalább mondhassam hol, mennyire…ami előrevisz, az a vita, ami engem előre visz, az ha elmondod, szóval mondd el!!!

szl

Folyt köv…

demero írta 19:44-kor |

_____________________________________________________________

2007. május 15., kedd

_____________________________________________________________

talán ismét írni fogok. talán. jó lenne.

demero írta 16:58-kor |

_____________________________________________________________

2006. március 11., szombat

_____________________________________________________________

Mintha nem is történt volna semmi. néhányan mennek, megyünk, néhányan jönnek. Ez a dolgok rendje. Ez van. A dolgok rendje az, hogy.... ki tudja már? - én nem. Nekem már nem kell erről tudnom semmit. Hitegetem magam, hogy még van remény és erény. Aztán minden reggel kétségek közt ébredek és epétől keserű a szám. Elfogadni lehet, beletörődni nem. Vagy mégis? - idővel biztos. Beleszürkül majd a fejembe az élmény utáni vágy, mint ahogy a gyermek sírja bele fájdalmát elalvás előtt a párnába. De ami már az enyém, azt nem veheti el senki. Az itt van bennem. Emlékeim. Nagy elődök árnyékában, színész voltam. Büszke, öntudatos. Öntudatos igen, de büszke már soha nem leszek. Olyas valamivel leszek szegényebb, mit más nem adhat vissza az életben. Cserébe jönnek majd szépek, jók, rosszak és kevésbé érdekesek, meg aztán nagy örömök, bánatok. Ez is a dolgok rendje, nem? Egyszer egy jósnő azt mondta, gazdag leszek. Tévedett, gazdag vagyok.

demero írta 0:46-kor |

_____________________________________________________________

2006. március 2., csütörtök

_____________________________________________________________

Ma este sírtam is, nevettem is. De sört is ittam, igaz keveset, mindössze hármat. De egy nagyon kedves ismerős ágyikóba rángat. A kedvenc álommanóm. A párom mellé.Örök hálám a mindennek, hogy mellettem van, hogy mellé bújhatok.

demero írta 23:42-kor |

_____________________________________________________________

Engedjétek meg, hogy egy régi kedvencemet, újra előtérbe helyezhessem...

Szőcs Kálmán: Négernek lenni

Négernek lenni más hazában,

Nem tudni, ősök sírja merre domborul,

Rettegni úton, buszon, földalattin,

Melyen a város tamtam dombja domborul.

Négernek lenni ott, ahol fehérek

Fennkölt fensőbbséggel járnak részeg,

Reszketeg táncot, melyet tőlünk loptak,

Nem tudván, mi a hősi múlt és mi a holnap.

Négernek lenni ott, ahol fehérek

Rekedtre örjöngve mutatják, mi az ének.

Négernek lenni tiszta nyelvvel,

Fehér fogakkal, izzó testtel, Figyelni mindig erre, arra,

Ne sértsek és ne sértsen hangos fajta.

Négernek lenni tiszta nyelvvel,

Ahol ünnep-nyomort tanul az ember.

Négernek lenni ott, ahol

Az éj, a mély, a félelem dalol,

Ahol szeretni tudnánk mindörökké,

S nem válna lelkünk morfium-ködökké.

Négernek lenni ott, ahol

Az elmúlás, a bamba kéj dalol.

Kormányzó úr! Nem bírjuk már sokáig,

Nevetve elpusztulunk mind egy szálig,

De éjsötét szívünk az égre tör,

Nem bújhatunk így az ostobák elől,

Nevetve elpusztulunk mind egy szálig,

Kormányzó úr! Nem bírjuk már sokáig!

demero írta 23:09-kor |

_____________________________________________________________

Egy vidéki színház életében, ha elküldenek nyolc színészt, az gyökeres változást jelent. Egyébként nincs ebben semmi kivetnivaló. Mármint, hogy elküldenek bennünket. Új vezetés, új slepp. Mi is valakinek a sleppjeként kerültünk ide. Viszont mi nem egy slepp vagyunk. Hála KH huzamosabb bénázásának, - isten lássa lelkem, nem akarom bántani, hisz sok mindent köszönhetek neki - évente változtak a művészeti vezetők, a beleszóló emberek. Ennek köszönhetően alakult ki e vegyes társaság. Mi. Összeálmodtuk magunkat. Jók lettünk volna. Na de erről most már ennyit. Ne sajnáljuk magunkat. Az ő döntésük volt a nyírbálás és joguk van hozzá. Ezért nem hibáztathatja őket senki. Feltettem magamnak a kérdést, hogy az ő helyükben mit tennék én. És el kell ismernem, hogy én is meg tennék mindent, hogy magam köré gyűjtsem a saját embereimet. De mint látjátok, ez másodlagos szempont. Annak kell lennie egy vidéki társulat esetében. Első helyen szerepelhetne mondjuk a közönség. Mi itt vidéken sokkal jobban rá vagyunk utalva a mi "szerető közönségünkre" mint a fővárosban. És ők, miránk. A felelősek azonban mi vagyunk. Mi akik színházat csinálunk. Egy teljes színházi repertoár skálát kell felvezetnünk évente. Nyílván ezt kiszolgálni képes társulattal. Most nem arra gondolok, hogy mindenki énekeljen és táncoljon úgy mint fredaster, közben meg ontsa magából a sekszpírt. Nem. El kell, el kellene érnünk, hogy a nézők azt érezzék, hogy az övék vagyunk. Hogy mosolyogjon amikor összefutunk az utcán. Felismerjen, magának. Ez lenne a mi dolgunk. Ez is. Na ez lett nagyon elszúrva, nem tegnap, hanem sokkal régebben, igazából nem is tudom hol és mikor. Hölgyeim, uraim ezennel bejelentem visszavonulásomat. Hosszadalmasnak nem, de annál tartalmasabbnek nevezhető színészi pályafutásomat emelt fővel fejezem be. Hálás vagyok mindenkinek, minden egyes pillanatért amit ezen a pályán eltölthettem. Köszönöm. Margójegyzet, ezt tavaly kellett volna meglépnem.

demero írta 22:18-kor |

_____________________________________________________________

2006. március 1., szerda

_____________________________________________________________

Egyszer, szeretm a színházat. Egyszer, szeretem magamat. Egyszer azt hittem, a színház is szeret engem. Azt hitttem, ez személytelen. Olyan értelemben, hogy ez túlmutat személyeskedésen. Egyszer látom elvérezni szeretteimet. A színházban. Hát, nem gyűlölöm én a színházat? Dehogynem. " a lelkünk testvér, a vetések nyögése a szében" Biztosan én ítélem meg szarul. Legyen az én bajom. BL barátom azt mondja, ő akkor is színész lesz. Én azt mondom, akkor is ember leszek. Törvények között fogok élni. És soha nem felejtem a legszentebb törvényt, nem hagyom elveszni azokat akiktől kapok.

demero írta 22:44-kor |

_____________________________________________________________

2006. február 10., péntek

_____________________________________________________________

Tények: múlt héten bekövetkezett az, amit már régóta vártam. Elszállt a lábam. Az eset különlegessége, hogy így még soha nem sérültem. Mozgás közben "leragadt" a lábam, a térdem meg tovább csúszott. Furcsán hangzik, pedig banális sérülés. Rosszabb esetben törés, szalag-szakadás, meg ilyesmi. Nos, úgy néz ki, szerencsém nem hagyott el. A fő szalag, rendben van, viszont azok amelyek oldalt vannak, elég rossz állapotba kerültek. Részleges szakadás, zúzódás, meg ilyesmit emlegettek a dokik. Ma levették a lábamról a gipszet, másfél hét után. Erősen rezgett a léc egy műtétre, de megúsztam. Bevallom, ennek így jobban örülök, még lobbiztam is érte, bár, csak egy kicsit, mert eléggé csúnya dolgokat művelt a lábam a héten. Ezenfelül ott van még a régi porclevállásom, mely ott lengedezik, önálló életet élve a térdemben. Ami önmagában nem lenne tragédia, viszont egy szar helyen állapodott meg, így szétroncsolta az izületi felületeket, és emiatt, meg a legutóbbi sérülések miatt bevérzés, meg felvizesedés képződik a lábamban. Na most a térdleszívásról nem beszélünk, vagy ismerős, vagy nem. Az a szerencsésebb aki még nem hallott róla. A műtétet csak azért úsztam meg, mert belementem egy "mr-ct", vagy valami hasonló vizsgálatba. Ami, állítólag részletesen a dokik elé tárja a térdembeli helyzetet. Merthogy, biztosat nem tudnak mondani, ahoz meg kellene tükrözni. Artroszkópia, vagy mi. Ez sem világvége, hiszen egy ilyen beavatkozás után, két nap és lábon távozik az ember a korházból. Viszont, na de hogy még mi???!!! Közölték, hogy nagy valószínűsége van annak a lehetőségnek, miszerint, a tükrözéssel csak tisztáznák a következő beavatkozás milyenségét, és ha már ott vagyok meg is csinálnák. Magyarul, feküdjek le, két napra, ami valószínűleg öt hét ágy, és fél év újjászületés. Igen, tudom, régóta kacérkodok már a szikével. Azt is tudom, hogy meg kell csinálni. De, az is lehet, hogy kíméletes használattal helyreállhat. Senki nem tudja. Egyedül az igazgatóm. Szerinte, ma levették a gipszet, akkor délelőtt már próbálhattam volna, ha igazán érdekel a dolog. Ja!!!! Egész héten egy telefont nem eresztettek meg irányomban. Az állítólag számára nélkülözhetetlen színésze, gipszben, konkrét közeljövőkép nélkül és még csak meg sem kérdezték mi lesz. Ehez képest a mai követelőző magatartása megható volt, ha ezt mondhatom így. Én meg ugye szem előtt tartom, bemutató, meg miegymás. Elismerem, nem tudnék magamhoz képest száz százalékos teljesítményt nyújtani, de megpróbálnám. Így én. Mondom, hétfőn kezdek, kezdenék inkább. Erre nem, ma. Na jó ha ma semmiképp, akkor holnap. Hát világ ez kérem? Ennyire szarba vesznek? Azt feltételezik, hogy elbliccelném? Vagy mi? Nem tudom, ez van. Lassan elhiszem, ez nem nekem van kitalálva. Őszinte, és legmélyebb csodálatom azoké az idősebb kollégáké, akik ezt helyettem is végig csinálják. Bölcsen, szakszerűen. Szándékosan írom ezt a szót. Szakszerűen. Mert ez ma már kezd legenda-fogalom számba menni a Veszprémi színházban.

demero írta 21:04-kor |

_____________________________________________________________

2006. január 31., kedd

_____________________________________________________________

József Attila

Emberiség

Óh emberiség, kit törött anyám
szenvedni szaporított és nem értett!
Nem rettenek születni újra érted,
te két milliárd párosult magány!

Láttalak sírni a folyók fagyán,
mint gyermeket, kit a jég tüze sértett;
láttalak ölni, halni s mint nem éltet,
tündökölni nagy egyházak falán.

Hegyen láttalak és lapulni ólnál -
szerencsétlen, ki úgy élsz, mintha volnál,
megérdemled, hogy atyád a halál!

Vértelen arra vársz, hogy véred ontsák
s föl - fölmutat a társuló bolondság,
mely téged minden kínban megtalál.

demero írta 1:00-kor |

_____________________________________________________________

Ebben az országban mindent egyszerre akarnak. Leplezni, média-kört futtatni, híressé tenni, buktatni. Diktálják nekünk az értékeket. Rá veszik a jóembert, hogy szerintük minősítsen, mérlegeljen. Legyen ez jobb, vagy bal. Kérdem én, mennyivel jobb Orbán, vagy Gyurko komám..., vagy aki abból épít újságíró karriert, hogy "lebuktatja" a filmrendezőt. Nagyon kevés ez az ország... fel kéne már nőni. Leginkább a történelmünk árnyékából kéne kilépnünk. Dicső múltunk. Na ja. veszítettünk, aztán megint és aztán újra. Meddig akarunk abból élni, hogy újjal mutogatunk egymásra és számon kérjük ükapáink nagyságát, apáink hibáit. Nagyjából így fordul az én számrendszerem szerint. A te számításodban lehet fordítva. Nézzünk és lássunk túl magunkon. Építsünk. Ne romboljunk többet. Rombol miknket eleget a minden... Legalább embernek igyekezzünk megmaradni.

demero írta 0:50-kor |

_____________________________________________________________

A napokban kiderült Szabó filmrendező uramról, hogy jelentéseket írt. Aztán láttam a vele készült műsort az m1-en, fridrikusz után szabadon. Most már nem is tudom miért kezdtem el írni... Csak eszembe jutott, hogy kényszerítés nélkül, vajon hányszor árultam el én, a barátaimat?

demero írta 0:40-kor |

_____________________________________________________________

2006. január 27., péntek

_____________________________________________________________

Hideg, hideg és hideg. Inkább fagy. Valóban enyhül az idő, egy-két fokkal naponta. Amúgy én szeretem a hideget, de be kell vallanom, így melóba járás és egyébb hétköznapi teendők mellett nem igazán praktikus. Sebaj. Fizetjük a csillagászati gázszámlákat, aztán majd csak átvészeljük. Az autó is bekrepált. Valószínüleg a rossz minőségü román üzemanyag a hibás. Nem akart indulni. Aztán az erőltetett önindítózás miatt bekrepált az önindító. Olyan hangja van mint egy szamárköhögésben szenvedő, orosz porszívó, a hetvenes évekből. Tehát, a jövő héten szervíz. Ez sem lesz olcsó. Szép az élet.... Amúgy tényleg.

demero írta 8:04-kor |

_____________________________________________________________