demeronológia

_____________________________________________________________

2006. január 26., csütörtök

_____________________________________________________________

Jó volt otthon. Nem volt könnyű a hazajutás, megveszekedett idő volt. Havazott, csúszott az út nagyon. Ezzel nem si lenne semmi baj, csak 600 kilóméteren keresztűl unalmas volt. Aztán megérkezett a hideg is. Minusz huszonnégy fok volt a skála széle. De otthon, azért jó volt. És még a dolgomat is sikerült elintézni. Sajnos az ilyen rövid látogatások alkalmával, utazással együtt négy nap, nem igazán tud ellazulni az ember. Mégis...

demero írta 7:43-kor |

_____________________________________________________________

2006. január 20., péntek

_____________________________________________________________

Nem kezdődik túl vidáman ez a péntek sem. Mégis, számomra felér egy pirosbetűs ünneppel. Rossz azért mert kilencre fogorvoshoz kell mennem. :-( Utána viszont, majd egy éves kihagyás után hazamegyünk Erdélybe. Be jó lesz nekünk. Rámfér egy kis oda-hazai.

demero írta 8:06-kor |

_____________________________________________________________

2006. január 16., hétfő

_____________________________________________________________

Tengerjáró, abszurd Szindbád
Zajos sikerrel mutatták be a zenés mesejátékot

Ajánlja a cikket?

Szeged - kultúra | 2006-01-16 | Hollósi Zsolt

Felnőttek számára is élvezhető, igazi családi produkció Janik László és Mátyássy Szabolcs színművészek zenés mesejátéka, a Szindbád, amelynek ősbemutatója szombaton este zajos sikert aratott a Szegedi Nemzeti Színházban.

Gömöri Krisztián (Köpcös), Borovics Tamás (Dzsinn), Pataki Ferenc (Szindbád) és Kiszely Zoltán (Fazék). Fotó: Frank Yvette
Székhelyi József szinte már mániásan hangoztatott Made in Szeged-koncepciója beérni látszik. A direktor újra és újra lehetőséget ad kollégáinak az önmegvalósításra, és ebből rendre jó produkciók születnek. Janik László és Mátyássy Szabolcs megelégelve a sok rosszul megírt, gagyi gyerekdarabot – amiben színészként volt részük bőven – évekkel ezelőtt úgy gondolták, írnak egy jobbat. Az Ezeregyéjszaka meséiből kiválasztották a tengerjáró Szindbád figuráját, Shakespeare-től kölcsönözték A vihar alaphelyzetét, és a kettőt ötvözve, modernizálva, csipetnyi Monty Python-ízzel fűszerezve kitaláltak egy vado-
natúj mesét.

Jaffar, az excentrikus öreg varázsló az árván maradt varázslótanonclánnyal kettesben él fogságban egy lakatlan szigeten. Az arra hajózó Szindbádot ráveszi, hogy legénységével és a
fiúnak öltöző, némává tett varázslólánnyal útra kelve összegyűjtse a négy kristályt, amelyek elhozhatják számára a megváltó szabadulást. Egymást követik a fantasztikus kalandok, és a szerelmi szál sem hiányzik a mozgalmas történetből. A darab legnagyobb értéke mégsem a fordulatos cselekmény, inkább az, hogy kitűnő játéklehetőséget biztosít a színészek számára. Érződik, hogy a szövegíró Janik László a kollégáira szabta a karaktereket.

Rácz Tibor nagyszerűen énekli és bűvészi ügyességgel játssza Jaffar varázsló szerepét, Pataki Ferenc Szindbádként igazi pozitív hős tud lenni, a musicalszínészi erényeit is megcsillogtató Márkus Judit szép, szeretni való, kedves Isabelle. A legizgalmasabb, legszínesebb figurák mégis inkább a mellékszereplők. Dzsinnt, a már méretei miatt is mulatságos matrózt Borovics Tamás játssza – ismét párban parádézik a köpcös kis szamurájnak maszkírozott geggyártó Gömöri Krisztiánnal. Boncz Ádám elegánsan hozza a Don Juan Ficsurt, Kiszely Zoltán Fazék, az örökmorgó hajószakács. Ismét bebizonyosodott, hogy jó vásárt csinált a színház Járai Mátéval, aki először Abut, a kifinomult élelmezési tanácsadót, majd az enyhén transzvesztitásra vett Nevető királyt játszotta elismerésre méltó profizmussal, kacagtatóan.

A bolondozásra mindig kész operista, Gábor Géza alakította a hamisan éneklő Kőkirályt. Remek poén, hogy Pavarottit idézve fehér kendőt lobogtat, majd basszus hangfekvésben énekli az Éj királynője nevezetes koloratúr áriáját. Dőlt a közönség a röhögéstől. Tetszett a többi szereplő is, látszik, hogy odaadó, jókedvű csapatmunka eredményeképp jött létre a produkció. Mátyássy Szabolcs kedves, egyszerű, fülbemászó dalokat komponált – kár, hogy a hangosítók nem mindig álltak a helyzet magaslatán. Riederauer Richárd hangszerelésében, Kardos Gábor vezényletével élvezettel szólaltatta meg a színház zenekara a sokféle színből, ízből, stílusból kikevert eklektikus melódiavilágot. A sikerhez nagyban hozzájárult Huszthy Edit invenciózus, multifunkcionális, látványos hajódíszlete és Papp Janó valóban mesébe illő, sokszínű jelmezkollekciója.

Bátran ajánlható a produkció az egész családnak: az ősbemutatón a gyerekeknek láthatóan tetszettek a mulatságos figurák, a pergő színpadi akciók, a felnőttek pedig jól szórakoztak a darab időnként abszurdba hajló humorán.

---szívemből gratulálok kollégámnak és nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott, vele élete e nagyon fontos pillanatában... csókollak és további sok sikert kívánok neked.---

demero írta 21:04-kor |

_____________________________________________________________

2006. január 5., csütörtök

_____________________________________________________________

Táncika,cika,cika,táncika, hej!!! Ma van harmadik napja, hogy elkezdtük a tánprojektet. Nyelek egy nagyot és bevallom, már nem bírom úgy mint néhány évvel ezelőtt. Cigaretta, alkohol - , minden porcikám sajog, így reggel. Alig tudtam felkelni. Pedig egész normális légkör uralkodik a próbateremben. Az igazgatónk végre elemében van, most azt csinálja amihez nagyon ért. Legalábbis fényévekkel jobban mint bárki a teremben. Ettől megnyílik, szinte emberszámba is vehetjük. A művészeti vezetőnk is meglátogatott bennünket. Csak azt a bamba, vigyorgó, bólogató fejét ne látnám. Ez van kérem.

demero írta 8:05-kor |

_____________________________________________________________

2006. január 4., szerda

_____________________________________________________________

Túl vagyunk az első próbán. Tegnap délelőtt olvastunk, este már melóztunk is. Ma már két próbánk is lesz. Ez most úgy hangzik, mintha valami nem lenne rendben. Nincs ebben semmi különös, csakhogy ezek kemény néptánc tréningek. Mi meg elszoktunk az ilyen megpróbáltatásoktól. Ezért történhetett meg, hogy bár egy kicsit büféztünk, bajla barátom szülinapján ültünk vidám tort, sajgó végtagokkal, nem igazán volt szükségem altatásra amint vízszintesebe kerültem. Legalább kialudtam magam.

demero írta 7:46-kor |

_____________________________________________________________

2006. január 3., kedd

_____________________________________________________________

Az elmult napokban elszoktam a korán keléstől. Korán kelés alatt azt értem, amikor azért vágod ki magad az ágyból, mert menned kell valahova. Amúgy mindig felkelek hét-, max nyolckor. Ellátom a vadakat, Mackó cicánkat és Artúrt, a blökit. Merethogy ők már korán éhesek. De ez édes ébredés. Azonban amikor menni is kell valahova, olyan mintha a fogamat húznák...

demero írta 8:59-kor |

_____________________________________________________________

2006. január 2., hétfő

_____________________________________________________________

Ennyi volt a csend. Körülöttem. Holnap reggel kezdődik a meló. Próbák, előadás...

demero írta 18:30-kor |

_____________________________________________________________

2005. december 31., szombat

_____________________________________________________________

BOLDOG ÚJ ÉVET!!!

demero írta 18:16-kor |

_____________________________________________________________

:-)
demero írta 2:31-kor |

_____________________________________________________________

2005. december 30., péntek

_____________________________________________________________

Ez pedig, BL barátom és az ő japán, táncolóegerének első találkozása.

demero írta 14:31-kor |

_____________________________________________________________

Ennyire tél van mifelénk. Mindezt úgy nézzétek, hogy ma már kétszer eltakarítottam a havat. Bár csak két kilóméterre vagyunk Veszprémtől, mifelénk már alig járhatóak az utak. Folyamatosan dolgoznak a gépek, de hát képtelenség eltakarítani. Az origó szerint már tíz települést zárt el a hó Veszprém megyében.

demero írta 14:25-kor |

_____________________________________________________________

2005. december 24., szombat

_____________________________________________________________

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!

demero írta 1:47-kor |

_____________________________________________________________

2005. december 21., szerda

_____________________________________________________________

Most pedig, elindulok a piacra. Igaz, egy órás késéssel, de elindulok, hátha találok ott valakit...

demero írta 9:10-kor |

_____________________________________________________________

Valahogy maradjak embernek, csak ennyit kérek sorsomtól, vagy ha úgy tetszik a predestinációmtól.Talán megadatik.

demero írta 3:01-kor |

_____________________________________________________________

És mar. Mardos. Szakad bennem minden. Nyilván az alkohol. Sajno s a lényeg holnapra sem változik majd. Bár az én ötletem volt..., átkozni fogom ezt a napot. A fene vigye. Nagyapám mondta, a fenyők kettétörnek, de nem hajolnak. Így legyen. Hiszek a férfi erejében, hiszek a nő szemérmében, hiszek az életemben, most már kettőnkön kívül más is...hidd el, hiszek. A hiszek egyben.

demero írta 2:59-kor |

_____________________________________________________________

Életem egyik legszebb estéje lehetett volna. De sajnos csak egy görcs lett belőle. Míly meglepő, barátaim között kereshetem az okokat. Ez túlmutatott, direkción, szakvezetésen. És elbukott a barátaimon. Újra és újra meg kell tanulnom e fogalom jelentését. Gyilkos kedvemben vagyok. És újra utálnom kell. Megteszem. Ha így maradoök életben, megteszem. Esküszöm nektek, hogy megteszem. Akkor legyek én a felkent, esküszegő. Ámen.

demero írta 2:51-kor |

_____________________________________________________________

2005. december 20., kedd

_____________________________________________________________

Ma meg karácsonyi buli lesz nálunk, mármint a Petőfi színházban. Ahogy azt mi gondoljuk. Majdnem úgy mint Móricka, ... :-) Várom nagyon. Zenélünk is, verset is mondanak. Koccintani is fogunk az utolsó közös karácsonyra. Mert ez így van rendjén. És vidámak leszünk.

demero írta 13:17-kor |

_____________________________________________________________

Tegnap este átmentem Fehérvárra. Ugyanis tegnap este volt a zárógálája annak a nyolcnapos bemutató sorozatnak, mellyel az új színházukat nyitották meg.Mindenekelőtt gratulálok az új színházhoz, mindenképpen jó érzés, hogy van még olyan hely ebben az országban ahol úgy gondolják, hogy érdemes befektetni a színházba. És nem érdekel most, hogy milyen társulat van ott. Ebből a szempontból nézve, teljesen mindegy. Őket szeretik saját városukban a nézőik, nem úgy mint minket. De hát ez Veszprém, a királynék, kávék, sznobok, és más egyébb állatságok városa. Tisztelet a kivételnek.

demero írta 13:14-kor |

_____________________________________________________________

2005. december 19., hétfő

_____________________________________________________________

Azt ígérték, hófehér karácsonyunk lesz. Úgy legyen. Én nagyon szeretném. Mert akkor este elmegyünk sétálni. Karácsony esti séta. Az jó...

demero írta 9:24-kor |

_____________________________________________________________

szállj, tél, volt fel a magasba, jőjj, várlak, kérlek...szeress, ha teheted. én is szeretlek ha tehetem. én tehetem. tedd te is. miénk itt a placc. ami a miénk. csak a miénk. hidd el nem lesz senkié, csak a miénk. mert nekünk jár!!! minden, ami a miénk. a tied. az enyém. légy a tükröm. én a te tükröd. abban ahogy élek. ez a tudat - felelősség. a felelősség tudat. vagy amit akartok. legyél te a tudat, én az a. ő legyen a felelősség, mi a ha. és írjuk szépen a történelmet, úgy ahogy... te, meg én. én meg te. és mi. ebben az semmi, a mi. semmi, az mi, de nem senki. senki is mi, mi is senki. mi mégis valaki. tudjátok, nektek írom, tesó, tesók a ti tesótok. úgy haljak, hogy én az utolsó tesó. az enyém, a tiéd, a miénk... és élj úgy, hogy te légy nekem az, aki az... az aki!!! éljenek a katinénik, éljenek a szurdimikik, meg a többiek, és mi is ott legyünk. csak néha jusson eszükbe, ha ránk néznek, hogy mi hittünk volna, mi hiszünk, mi elmegyünk velük a világ végére. veletek kik nem jönnétek el a világ végére velünk. de mi megyünk. mi arra születtünk, hogy menjünk. menni is fogunk. és nekünk mindig lesz miről mesélni, ti meg mindig a mi meséinket mesélitek. ez a ti mesétek. mi meg is éljük őket. mi éljük a meséket. mi hisszük a meséket. a mesék hisznek minket. mink messük a hisszüket. gyere, légy te is színész - látsz egy csodát. csodálj és színészt látsz. te és én...
demero írta 1:19-kor |

_____________________________________________________________