demeronológia
_____________________________________________________________
2004. február 25., szerda
_____________________________________________________________
Most megyek és lefektetem magamat, aztán álomba ringatom vöröslő szememet, előbb a jobb oldalit, aztán a balt. És ennek semmi köze a politikához!!!
demero írta
4:14-kor |
_____________________________________________________________
Valami történt velem. Vakon hittem mindenben, ami bármilyen módon is kötődött a színházhoz. Aztán találkoztunk. Megnyílt számomra egy másik világ, a zene. Egészen másfajta őrület ez, bennem. Úgy érzem, mintha megtaláltam volna valamit, amit már nagyon régen elvesztettem. Ez segít. Segít lenyelnem a hétköznapok őrjítő személytelenségét, az állandóan pofánkba hazudó, simulékony hiénák rothadó bűzét. Az, hogy formát kell adni egy érzésnek, gondolatnak nem újdonság, szűkszavúan fogalmazva ez lenne a színház. Azonban most másról van szó. Elménk kínjait, reményeit a magunk módján, ahogy az a felszinre bukik belőlünk, úgy önthetjük formába, hogy nem szorítanak semmilyen korlátok közé, nem kell sminkelnem, nem kell jelmezbe bújnom, egyszerűen csak ott kell lenni. Ezt a szabadságot én nem ismertem. Döbbenetes számomra a felismerés, majdnem elszaladtam életem egy része mellett!
demero írta
4:05-kor |
_____________________________________________________________
Nem tudom, miért nem sikerül álomanyónak bűbájt hinteni szememre, talán mert tegnap este találkoztam előszőr a saját blogommal, barátomnak bl-nek köszönhetően, és nem hagy nyugodni a lehetőség, hogy büntetlenül firkálhatom le, vagy fel gondolataim összevisszaságát.
demero írta
3:40-kor |
_____________________________________________________________
Lassan hajnalodik. Elfárdtam. Új melóm van. Egy havonta megjelenő magazin főmunkatársa lettem, holnap kezdek. Írni fogok. Sokan hajukat tépik, vagy éppenséggel örülnek. Húsz oldal, egyedül én, meg az autók. Színész vagyok, zeneszerző lettem, és harmadik álmom is beteljesülni látszik, bújhatom az autóimat naphosszat, és még fizetni is fognak érte. Ez mintha jól hangzana, számomra.
demero írta
3:32-kor |
_____________________________________________________________
Hivatásom a színház, életem a zene, szerelmem az autók.
demero írta
2:37-kor |
_____________________________________________________________
Az ember néha azt hiszi, hogy erős, ettől elgyengül. Aztán fordítva. Borgőzös fejem sötétségében agyam, kétségbeesetten próbálja összeszedni maradék erejét, hogy némiképp rendet teremthessen, a gondolataim összevisszaságában. Sokan mondták, csak előre fiam, az lesz a nyerő. Ezzel csak az a baj, hogy ha előre nézek, a múltam félelmei köszönnek vissza rám, ha meg a múltamba merülök jövőképeim taglóznak a porba. Egyébként vidám fickó vagyok.
demero írta
2:35-kor |
_____________________________________________________________
2004. február 24., kedd
_____________________________________________________________
derobogtam, remélem, sokunk elméjét mérgezem, majd.
demero írta
21:43-kor |
_____________________________________________________________
megszülettem
demero írta
21:37-kor |
_____________________________________________________________
